Emberi jogok
Az emberi jogok azok a szabadságjogok, amelyek minden embert a születésüktől fogva megilletnek, mint az élethez vagy a szabadsághoz való jog, a tanuláshoz vagy a vélemény formálásához való jog, a munkához vagy a szociális ellátáshoz való jog.
A modern világban ezt röviden így lehetne meghatározni: mindent szabad nekem, mert mindenhez jogom van. A francia forradalom tűzte zászlajára a Szabadság, Egyenlőség és Testvériség gondolatát, és erre épült az Emberi Jogok Nyilatkozata is. De milyen érdekes, hogy azóta sem sikerült még a legdemokratikusabb országokban sem elérni azt, hogy mindenkit egyformán tiszteljenek és becsüljenek. Mindig akad az emberek között konfliktus, véleménykülönbség, nézeteltérés, amely a másik ember jogainak tiprásához vezet.
Mi lehet a gond az emberi jogok betartásával? Az, hogy az ember elfeledkezik az Isten jogairól. Mihez van joga Istennek a teremtett világban? Mindenhez, hisz Ő teremtette. És ő mégis ránk bízta, az emberekre, hogy uralkodjanak a világban. De ez az uralkodás csak akkor lesz emberséges, testvéri és becsületes, ha az ember előbb tiszteletben tartja az Isten jogait, az Isten törvényeit. Csakis istenfélelemmel a szívünkben tudjuk embertársaink jogait és egész életét tisztelni és becsülni. A szeretet kettős parancsának megtartása kell ahhoz, hogy az emberi jogok érvényre jussanak. Amíg ez a világ nem tanul meg Isten szeretni, és felebarátjára úgy tekinteni szeretettel, mint önmagára, addig itt nem lesznek betartott emberi jogok, nem lesz boldog társadalom, nem lesz boldog ember.
Előbb harcoljunk az Isten jogaiért, a szeretet parancsáért, és akkor talán eljutunk az emberi jogok tiszteletben tartásához is.
Szőnyi Levente lelkipásztor
Az egység ereje
Van egy régi tanítómese, amelyben egy apa arra neveli három gyermekét, hogy ne veszekedjenek, ne engedjék, hogy bármi őket elválassza egymástól, mert együtt erősek lesznek és mindent legyőznek. Egy marék vesszőt vett a kezébe és bemutatta, hogy a pálcákat egyenként könnyű összetörni, de ha összefogjuk őket egy marékba, lehetetlenség összetörni. Ez az egység ereje.
Mennyire igaz ez az élet minden területén: családban, gyülekezetben, sportban, közéletben. A sátán nem alszik, és minden eszközzel megpróbál elválasztani minket egymástól, hogy egyenként összetörhessen. Eddig azt gondoltuk, hogy a politika az a terület, ami éket tud verni családok, barátok közé és ami állandó vitát szül minden találkozáskor és beszélgetésben. Most pedig az oltás lett az újabb eszköze a gonosznak, amivel szétrombolja a közösségeket. Nem számít melyik oldalon állsz, a gonosz mindent megtesz azért, hogy ne álljunk egy oldalon. Mindenki maradjon meg a saját meggyőződésénél. És főleg féljen, tartózkodjon mindentől és mindenkitől. Ő már csak hátradől és élvezi a világban levő széthúzást.
Isten pedig szomorúan tekint ránk, hiszen: ” nem a félelemnek lelkét adta nekünk az Isten, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét.” (2Tim 1,7). Van, aki a vírustól fél és a szövődményeitől, ezért beoltja magát, a másik pedig az oltástól fél és annak szövődményeitől, ezért nem oltja magát. Mindegy, csak féljünk. És akkor hol van a hitvallásunk: ” az én mennyei Atyám akarata nélkül mégcsak egy hajszál sem eshetik le a fejemről”? (Heid. Káté 1.)
De jó volna összefogni, együtt lenni, együtt gondolkodni, egyet akarni, egy irányba haladni, és ellenállni a sátán széthúzó tervének.
Szőnyi Levente lelkipásztor
Hasonlítgatás
Bizonyára mindenkivel előfordult már, hogy összehasonlította magát másokkal. Milyen vagyok én és milyen a másik? Mi van nekem és mi van a másiknak? Ki vagyok én és kicsoda a másik?
Sok lelki gyötrelemmel jár ez az állandó hasonlítgatás, mert mindig lesz valaki, aki okosabb, csinosabb, gazdagabb, elismertebb, hívőbb, mint én. Persze, ha ennek az ellenkezőjét tapasztalom hasonlítgatás közben – valaki butább, szegényebb, kevésbé elismert vagy hívő, mint én, akkor az önteltség csapdájába esek.
Természetesen az ember mindig többre és jobbra törekszik. De ez nem a másik emberrel folytatott verseny vagy csata. Nem a másikkal versenyezve vagy netán a másik ember kárára kell előbbre jutnom. Életem jobbra fordulása, előre haladása Isten dicsőségét kell szolgálja; Őérte vágyom arra, hogy több és jobb legyek. Ha a másik emberben fedezem fel a nálamnál többet és jobbat, Istent dicsőítsem érte, és a jó példát kövessem, hogy magam is előbbre jussak. Ne engedjem, hogy a sátán a hasonlítgatás csapdájával kísértsen engem, mert annak kívánság, bűn és halál a vége. Így volt ez a bűneset óta.
Úgy kell gondolnunk magunkra, mint Isten teremtményeire. Isten teremttett világa nem egyforma, változatos. Nem lehet összehasonlítani egy hegyi patakot az óceánnal. Nem lehet összehasonlítani egy méhecskét az oroszlánnal. Nem lehet összehasonlítani a szegényt a gazdaggal, a tanultat a tanulatlannal, a világon bárhol is élő embert a másikkal. Mert bár vannak szemmel látható különbözőségek közöttük, de egy valamiben egyformák: Isten teremtményei és tulajdonai. Szeretetét személyválogatás nélkül osztja szét, és a benne hívőknek ezerszeres áldásban lesz részük.
Szőnyi Levente lelkipásztor
Kié vagy?
A kisgyermekek gyakran kell feleljenek a felnőttek azon érdeklődő kérdésére, hogy: „Kié vagy?“ És milyen érdekes gyakorlat ez, hogy nem a nevét vagy életkorát kérdezzük a gyermeknek, hanem azt, hogy kinek a gyermeke, kihez tartozik. Mintha fontosabbnak tartanánk a nevénél és életkoránál azt, hogy kinek a gyermeke, ki nevelte, ki táplálta, ki indította útnak.
Az én gyermekeim is gyakran megtapasztalták ezt az érdeklődő kérdést, és azt is hamar megtanulták, hogy ilyenkor azt kell felelniük, hogy: “A papé…” És ilyenkor a kérdező rögtön tudta, hogy kinek a gyermeke, kihez tartozik. Sokszor elmosolyodtunk ezen, de most már értem a lényegét, milyen fontos tudni valakiről, hogy kihez tartozik.
Nemcsak a gyermekek vannak kitéve annak, hogy a “Kié vagy?” kérdésre választ adjanak, hanem a felnőttek is. A mindennapi életünk során döntéseink és magaviseletünk tükrözik hovatartozásunkat. A keresztyén ember beszédében és cselekedetében Krisztushoz való tartozását kell felmutassa. Arra a kérdésre, hogy “Kié vagy?”, az életem adja a legjobb választ: Krisztusé vagy az ördögé.
Mindazok, akik Krisztushoz tartoznak és nemcsak papíron tagjai egy-egy gyülekezetnek, hanem tudatosan döntöttek Krisztus mellett, naponta készek legyenek a jó felelettel: Krisztusé vagyok, Hozzá tartozom, nem szégyellem, nem tagadom. Ismerem őt, közöm van Hozzá, és semmi nem tántoríthat el engem ettől a döntésemtől. “Valaki azért vallást tesz én rólam az emberek előtt, én is vallást teszek arról az én mennyei Atyám előtt…” (Mt 10,32)
Tegyetek vallást Krisztusról, megvallván az emberek előtt azt, hogy az Övéi vagytok, hozzá tartoztok. Az ördög mindig tagadásra akar bírni, de ti álljatok ki Krisztus mellett..
Szőnyi Levente lelkipásztor